Miben változtatnék?
A kérdés jogos, még ha elsőnek nem is tűnik annak. Miért kéne a neveldék jól bevált struktúráján (minden nap kérek valamit, fejlődöm, majd lesz valahogy) változtatni? A válasz kézenfekvő: ez a felépítés hosszútávon működésképtelen. Az emberek megunják, és elmennek. Az a kevés ember pedig, aki marad, újraindítja a játékot, mert kezelhetetlen katyvasszá vált. Két tanulság szűrhető le ebből. Az egyik, hogy nem szabad hagyni, hogy az emberek megunják a játékot. Ezt folyamatos fejlesztésekkel és gyorsabb játékmenettel (napi egy kérés helyett napi három) szeretném megoldani. A másik az, hogy nem szabad hagyni, hogy a játék kicsússzon az ember kezéből. Éppen ezért egy jól felépített rendszert kell köré építeni, mely egyrészt sínen tartja a játékot, másrészt időben leállítja azt, mielőtt a játék-minden fejlesztés ellenére-unalmassá válna.
Ezek a Neoterra alapelvei:
- Gyors játékmenet, mely a pörgős játék alapjául szolgál.
- Jól felépített környezet, beleértve egy térképet, mely a játék alapját és egyben a lényegét is képezi.
- Rengeteg lehetőség a karakter számára.
- A harcok objektívabb alapokra fektetése (a képességek, fegyverek konkrét értékekkel hatnak ki a karakter adottságaira; a harcírás viszont megmarad, ezek az értékek csak támpontok).
Minél összetettebb egy nevelde/szerepjáték, annál könnyebb benne kiskaput találni, mellyel valaki nagyon elugorhat a többiektől. Nem tudok minden ilyen lehetőséget elfojtani, főleg azért, mert a játék elég összetettnek sikerült ahhoz, hogy gyakran fel se tűnjön egy hasznos kombináció. Ezért fenntartom a jogot arra, hogy ha játék közben valami valamelyik népnek túl gyors vagy éppen túl lassú fejlődésre ad lehetőséget, akkor változtassak a szabályokon. Akkor változtatok, ha egy nép vagy egy kaszt túl nagy előnyt biztosít a benne lévő karaktereknek a többi néppel vagy kaszttal szemben. Nem szólok bele viszont olyankor, ha az előny egyéb úton alakult ki (pl. jól megtervezett fejlődés, terjeszkedések, vagy bármi más, mert itt a nevelő dicsérendő, és nem a rendszer hibáztatandó).
És a legfontosabb: hogyan lehet igazságos egy ilyen játék, ha a hamarabb érkezettek lépéselőnyben vannak? Hogyan lehet itt egyenlő, vagy közel egyenlő esélye minden karakternek? Valóban, túl sok mindent ezen a téren nem tudtam csinálni, de ami eszembe jutott, azt hozzátettem, és bízom benne, így az esélyek, ha nem is lesznek egyenlőek, legalább közelítődnek egymáshoz. Három fontosabb trükk van ezen a téren: egyrészt beleszőttem a játékba e téren a véletlent, hogy néhány cselekvés esetén ne lehessen biztos a karakter a sikerében, de az ilyen cselekvések nagyobb jutalommal szolgáljanak. Ezáltal a gyengébbeknek elméletileg van esélyük felkapaszkodni, míg az erősebbeknek lemaradni. A második fontosabb lépés a tervezés. Minden karakter fárad, mindegyik más képességeket tanulhat, mindegyik másban rossz... Minden lépést a gondolkodásnak kell megelőznie. Hiába jön valaki hamarabb, ha hűbelebalázs módjára random használja fel a szakaszait. Egy később érkezett egy jó tervvel könnyen fölé kerülhet. A harmadik mód pedig a játékosok hívása. Persze, tisztességtelen a nevelőket felhasználni az oldal népszerűsítésére, de: ahhoz, hogy az oldal működjön, nevelő kell, és ahhoz, hogy jól működjön, sok nevelő kell. Ezért van erre szükségem, és hogy legyen némi öröm az ürömben, a neveldék jól bevált fogása kíséri ezt a lépést: jutalom annak, aki karaktert hív. Mindenki jól jár.
És még valami: nagyon sokat köszönhetek másoknak, akik remek ötletekkel láttak el, gyakran alapvető kérdésekben is. Ezek az emberek többnyire egy régebbi széria nevelői (hát igen, befuccsolt már párszor az oldal...). Például egy egykori társszerkesztő ötlete volt a konkrét sebzés stb... bevezetése a szubjektív "erős támadás, gyenge támadás" helyett. Talán igaztalanul írtam egyes szám első személyben néhány mondatot. De mindegy is. Remélem elég az, ha itt megemlítem ezt, és vastag betűvel írom ki.
